Intel + girls – írtam be a Google-be jóhiszeműen, amikor nekiláttam anyagot gyűjteni ehhez a poszthoz. Két nemzetközi hír foglalkoztatott ugyanis, mindkettő mögött a mikroprocesszorgyártó multicég gender-érzékeny és éppen ezért meglehetősen szimpatikus társadalmi felelősségvállalása áll (persze a feminista szót sehol ne keressük – a „women’s empowerment”annál inkább szerepel).
Az Intel egyrészt fő támogatója a lányok oktatási esélyegyenlőségéért kampányoló Girl Rising dokumentumfilmnek és akciónak. A Nepáltól Sierra Leonén át Peruig ívelő film 10 olyan erős és kitartó lány életét mutatja be, akik azért küzdenek, hogy a társadalmi szokásokkal ellentétben iskolába járhassanak és tanulhassanak. A Sundance filmfesztivál kedvcsináló vetítésén Freida Pinto színésznő harangozta be a filmet a következő megdöbbentő számokkal kísérve: “a világon jelenleg összesen 66 millió lány nem jár iskolába, 14 millió 18 évnél fiatalabb lány fog csak az idén férjhez menni és 150 millió lány válik nemi erőszak áldozatává”. Az amerikai bemutató márciusban lesz, mégpedig a Gathr izgalmas crowdsourcing modellje alapján: bárki szervezhet vetítést, aki csatlakozik az online közösséghez és közönséget toboroz.
Másrészt az Intel január elején többek között az ENSZ nőjogi szervezetével együttműködve Women and the Web címmel nagyszabású riportot jelentetett meg a fejlődő országokban tapasztalható Internet Gender Gap jelenségről, vagyis az internethasználatban és -hozzáférésben a férfiak és nők között húzódó szakadékról. A kutatásból kiderül, hogy jelenleg a fejlődő országokban élő nők mindössze 21 százaléka, vagyis 600 millió nő rendelkezik internethozzáféréssel: 23 százalékkal kevesebb, mint amennyi férfi (ehhez képest az Egyesült Államokban 2009-ben a nők 69%-ának volt internethozzáférése, szemben a férfiak 68%-ával). A riport amellett érvel, hogy a következő három évben meg lehet, sőt, meg kell duplázni az interneteléréssel rendelkező, fejlődő országban élő nők számát - mindezt egyrészt az internet terjedése által, valamint a társadalmi nemi szempontokat, kulturális beidegződéseket, a szabályok és intézkedések nőkre és férfiakra gyakorolt hatásainak különbözőségét figyelembe vevő programok segítségével lehet megvalósítani.
Ehhez képest a keresésem után az első találatok között ez a videó szerepelt:
Majd ez:
Az első sokk után kiderítettem, hogy a Visual Dreams című dal egy 2011-es dél-koreai Intel-reklám, amelyet a dél-koreai SNSD lánycsapat ad elő. “Get into my core!” - vagyis “kerülj közel a magomhoz”, éneklik a lányok a négymagos processzort reklámozva, kissé áthallásosan. Kapcsolódva a kampányhoz a Computexen pedig hostess-lányok táncikálnak Intel-pólóban. Lányok, akiknek egyenjogúságáért amúgy éppen az Intel küzd olyan látványosan.
Rendben, a kettő, egymással totálisan ütköző üzenet és megjelenés között eltelt egy év (wow), mégis olyan mintha az egyik kéz nem tudná, mit csinál a másik és abszolút nem lennének tisztában azzal, hogy sehol, a fejlett országokban sem valósul meg a nemek közti egyenlőség addig, amíg a koreai reklámvideóhoz hasonló szexista üzenetek jelennek meg a nőkkel (és a technológiával) kapcsolatban. Nem kell sokáig keresni ehhez hasonlókat. Például ilyenek. És ilyenek. Meg ilyenek is.
Általánosságban ugyan jobb az oktatáshoz és az internethez való hozzáférés (is) az úgynevezett fejlett világban, ám ennek ellenére nem kell túlzottan megkapargatni a felszínt, hogy kiderüljön: a nemek egyenlősége terén már korántsem olyan rózsás a helyzet - és nem csak a technológiai iparban. Nézzük csak az Egyesült Államokat, ahol Idit Harel Caperton oktatási szakember szerint “digitális szakadék fenyegeti a lányok jövőjét”. A US News and World Reports szerint 2013 legjobban fizető munkái a számítástecnikai szektorban találhatók, ennek ellenére még mindig csak 25 százalék a nők aránya a STEM szektorban (science, technology, engineering and maths, vagyis tudomány, technológia, mérnöki vagy matematika-alapú ágazatok), annak ellenére, hogy egy friss kutatás szerint a lányok 75%-a érdeklődik a STEM iránt. A legnagyobb bevétellel rendelkező amerikai cégeket rangsoroló Fortune 500 listán csupán 20 olyan cég szerepel, ahol nő a vezérigazgató. Nem is csoda, hogy ha még mindig hírértékkel bír, ha kineveznek egy női CEO-t egy órisávállalat élére. A Facebook-alelnök Sheryl Sandberg könyve pár hét múlva jelenik meg: arról szól, milyen buktatókkal kellett szembenéznie nőként a techbizniszben. És a sort még lehetne folytatni.
Kétségtelen, hogy az Intel egy fontos és jó ügyet támogat, főként azért, mert a Women and the Web konkrét javaslatokat is tesz arra, hogyan lehet csökkenteni az Internet Gender Gapet (a multicég pedig finanszírozza is ezeket a programokat) - amely azonban csupán egy tünete a nemek között világszerte, nyíltan és rejtetten fennálló esélyegyenlőtlenségnek. A jelentés nem helyezi globális és társadalmi kontextusba a kérdést (csak említés szintjén sem, már az is elegendő lett volna), az Internet Gender Gap csak a “fejlődő világ” problémájaként jelenik meg, azt sugallva ezáltal, hogy a “fejlett országokban” minden a legnagyobb rendben megy. Ezért érzem aztán kissé “gender greenwashingnak” a dolgot: ahogyan a multicégek környezetvédőnek próbálják beállítani magukat azért, hogy kedvezőbb színben tűnjenek fel, az Intel is a jó ügy harcosaként jelenik meg és tulajdonképpen az is, ám sajnos lényegi kérdéseket hagy figyelmen kívül. Lányok oktatását és felemelkedését támogatja, miközben átszexualizált, tárgyiasított lányok "magjaival" reklámozza a négymagos processzorait. Ennek van azért egy pozitív oldala is: úgy tűnik, hogy a nők egyenlősége kezd menőnek számítani (legalábbis amíg a fejlődő világról van szó...) és érdemes rá PR-stratégiát építeni.
