A feminista elméletek sosem voltak olyan viccesek, mint Ryan Gosling jófiús mosolyával illusztrálva: az egy éve indult Feminist Ryan Gosling mikroblog idén nyáron könyv formájában is megjelent. Ryan Gosling a Fekete hattyú és a Blue Valentine filmes besorolásával kapcsolatban nyilatkozott a feministák számára meglepően szimpatikusan, ez ihlette meg a blog íróját, aki a népszerű Hey Girl-blogot feminista irányba kanyarította. Danielle Henderson Gender Studiesból doktorál a Wisconsini Egyetemen, a blog sikeréről, a könyvről, valamint az online közösségépítés és a feminizmus kapcsolatáról emailben faggattam. Kiderült az is, hogy a blognak köszönhetően már szerelem is szövődött - két férfiolvasó között.
Több mint tizenkét éve blogolsz, a Feminist Ryan Gosling Tumblr-t tavaly indítottad, hogy a különböző feminista elméletek olvasása közben támadt gondolataidat kreatív formában tudd megosztani. Mi inspirált az offline terjeszkedésre és a könyv megírására?
Arra gondoltam, hogy jó lenne, ha életemnek erről a szakaszáról lenne egy kézzelfogható, maradandó emlék, mert tudom, hogy a blog egyszer véget fog érni. Ráadásul még mindig nagyon sokan vannak, akik az internetet nem használják információforrásként. A képek és a poénok pedig papíron is működnek - szóval a könyv elérhetőbbé teszi a projektet.
Gondoltad volna, hogy ekkora sikere lesz a FRG-nak? Szerinted miért lett ilyen népszerű?
Egyáltalán nem számítottam ilyen sikerre, az oldal népszerűsége még mindig megmagyarázhatatlan számomra. A blog csupán egy eszköz volt a házi feladataim elvégzéséhez, amellyel a barátaimat és csoporttársaimat is meg tudtam nevettetni. A népszerűség egyik oka szerintem egyrészt maga a téma és a feldolgozott elméletek, másrészt pedig az, hogy a tömény, gyakran értelmezhetetlen olvasmányokat popkulturális viccekkel párosítom. Ez bejött az embereknek.
Mit tudsz az olvasóidról? Egyáltalán ki a célközönséged?
A legtöbben Amerikában olvasnak, de vannak olvasóim más országokból is. A Tumblr-ről érkező olvasók legnagyobb része fiatal nő. A célközönség pedig mindenki, akinek van humorérzéke.
Sokat gondolkodsz a posztokon?
Az ötlettől a publikálásig körülbelül öt percig tart, míg megszületik egy poszt. Olvasás közben mindig jegyzetelek, ha valami abszurdra felfigyelek, akkor leírom. Később pedig találok egy képet hozzá.
A könyv összeállításánál mi volt a munkamódszered?
Mindig a fotót választottam ki először - Ryan Goslingnak van néhány nagyon érdekes arckifejezése. Természetesen rengeteget olvastam, a fotókat pedig végig észben tartottam és a megfelelő helyen mindig eszembe jutott az odaillő kép. A könyvben nagyrészt eddig nem látott anyag van.
Hogyan választod ki a témákat? A szövegek gyakran kapcsolódnak főként amerikai aktuálpolitikai, témákhoz, például az abortuszhoz vagy a Planned Parenthood körüli vitához. Mennyire szeretnéd, hogy a blog a konzervatív politika kritika terepe legyen?
A témák az egyetemi tananyaghoz és a disszertációmhoz szükséges olvasmányaimhoz kapcsolódnak. Bár nem szeretném a blogot közvetlenül felhasználni arra, hogy kritikát fejezzek ki a konzervatív politikával kapcsolatban, a tudományos munkám elég nagy része az aktuális politikai eseményeket térképezi fel, így ez a téma biztosan nem maradhat ki a blogról sem, van átfedés.
Feminista gondolkodók mutatnak rá, hogy a tömegkultúra a „férfias” elitkultúrával szemben hagyományosan „női” területként jelenik meg. A bloggal szeretted volna egymáshoz közelíteni a tömegkultúrát és a feminista elméleteket?
Valóban, ha kultúráról beszélünk, a „nőies” sokszor pejoratív, lekicsinylő értelemben jelenik meg. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy feltétlenül kapcsolatot kell teremteni az elvont elmélet és a tömegkultúra között - ám ha az elmélet magát az emberi tapasztalatot, a körülöttünk lévő világot írja le, a kapcsolatot nem lehet figyelmen kívül hagyni. Nem akartam ezt a szakadékot áthidalni, de örülök, hogy mellékhatásként mégis megtörtént ez.
Segíthet a humor abban, hogy komoly társadalmi témákról írjunk, például felhívjuk a figyelmet a feminizmus fontosságára?
Teljes mértékben! A humor enyhíti a stresszt és fáradtságot, ami gyakran jellemző a társadalmi mozgalmakra és sokszor kiegyensúlyoz, árnyal egy-egy érvet. Persze fontos, hogy valamivel csak viccelünk és nem kiröhögjük azt. A humor segít, hogy ne vedd magad túl komolyan és azt is tudatosítja benned, hogy egy nagyobb folyamatnak a része vagy.
Mit gondolsz az internetről és a közösségi média erejéről? Egyes hangok szerint a feminizmus negyedik hulláma az internet korszaka, amelyben a közösségek online szerveződnek.
Szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy az internet segít a társadalmi különbségek csökkentésében. A világ minden részén óriási kiváltság az internethez, a könyvekhez, az információhoz való hozzáférés. A marginalizált közösségek számára hasznos eszköz lehet az internet, de nem mindig a leghatékonyabb. Az online közösségszervezéssel kapcsolatban azért is szkeptikus vagyok, mert sokszor nem látom, hogyan tud ez az erő a való életben megmutatkozni. Az internet legfontosabb előnye kétségkívül az, hogy képes arra, hogy segítse a közösségek kialakulását. Ha egy olyan helyen élsz, ahol a feminizmus nem magától értetődő dolog, az internet segít megtalálni a hozzád hasonló gondolkodású embereket, akik támogatnak és inspirálnak.
Említetted, hogy a blog révén még szerelem is szövődött az olvasók között, mert valaki az egyik szöveggel csajozott. Mesélnél erről?
Igen, igazából két férfi talált egymásra. Az egyik olvasóm mesélte, hogy egy könyvesboltban látott egy férfit, aki épp egy Spivak könyvet lapozgatott. Megszólította, és bedobott egy Spivak-idézetet a blogról. A többi pedig történelem...
Danielle Henderson (Forrás: daniellehenderson.net)
Ha visszamehetnél az időben és választhatnál egy másik hírességet, ki lenne az?
Nem tudok mást, aki ilyen tökéletesen megfelelő lenne erre a szerepre!
Gender Studiesból doktorálsz, mesélnél a kutatási területedről?
Az interszekcionalitás különösen foglalkoztat, jelenleg az Amerikában jellemző anyaság narratíva negatív hatásait kutatom. Az amerikai kultúra illúziókra épül és szerintem az anyaság narratívája az egyik legnagyobb illúzió. Az anyasággal kapcsolatos kulturális ideál (fehér, középosztálybeli, dönthet arról, hogy dolgozik vagy otthon marad) nem egyezik a megélt élményekkel (többnemzetiségű, különböző társadalmi osztályokból származó, különböző anyagi helyzetben és eltérő hozzáféréssel az oktatáshoz) és nem ismeri el más kultúrák és országok anyaságképeit. A rasszizmus és szexizmus egyfajta folklórként való jelentkezése érdekel, ezzel szeretnék foglalkozni a doktorimban.
Szeretnél egyszer a FRG-ról tudományos szempontból írni?
Nem feltétlenül, de biztos, hogy egy ponton túl nem kerülhetem el. A blog célja az is, hogy a tudományos élet gyengeségeire rámutassak: az akadémia egy olyan tér, amely rettentően komolyan veszi magát, sokszor túl komolyan. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a kutatók tudnak saját magukon nevetni.
Melyik könyv vagy szerző volt legnagyobb hatással arra, ahogyan a feminizmusról gondolkodsz?
bell hooks Feminist Theory from Margin to Center című könyve megváltoztatta az életem.
(Fotók: feministryangosling.tumblr.com)
You don't speak Hungarian? Read the post in English!
You have been blogging for more than twelve years now and started Feminist Ryan Gosling (FRG) as a creative outlet while studying feminist theories. Why have you decided to “go offline” and do a book version of FRG?
I thought it would be fun to have a marker of this time in my life, since I know the site will end one day. Plus, there are still a lot of people who don’t rely on the internet as a means of communication; the joke translates well on the page, so having a book makes the project easier to access.
Have you expected such a great success and media hype when you started FRG? What do you think makes it so popular?
Not at all – the popularity of the site is still completely inexplicable to me. I developed it as a tool for my own homework, and to provide some laughs to my friends and fellow students. I think part of it is the subject, but people respond well to the paring of dense, sometimes nonsensical text with pop cultural jokes.
What do you know about your readers? Are they primarily from the US? Who is your “target group”?
The largest audience is in the U.S., but I have readers in several countries. The people who view the blog via Tumblr tend to be young women. My target audience is anyone with a sense of humor.
How do you choose the topics and theories? Sometimes you also refer to changes in policies and current affairs which affect women’s lives (mainly in the US, like Planned Parenthood). Do you intend to voice a critique of (Conservative) politics with FRG?
The topics and theories are directly based on my homework and the work I am pursuing in my thesis. While I do not intend to utilize the site to critique conservative politics, a large part of my academic work constantly explores current political affairs; there is definitely overlap.
Do you think a lot about the posts? How are they born?
It generally takes me approximately 5 minutes per post, from start to finish. First I read; if something strikes me as absurd or comical, I make a note of it. Then I find a photo, implement the text and post it.
How did you work on the book? Did you have a different working method?
I always choose photos first; Mr. Gosling has some great facial expressions. I read a lot of theory in preparation for the book; I kept the photos in mind as I found text I wanted to comment on. The book is mostly new material.
Popular culture is widely theorized by feminist thinkers as primarily and traditionally belonging to the “feminine” sphere, to the “women’s world”. What do you think of narrowing the gap between popular culture (such as Ryan Gosling and Tumblr) and theories like Foucault and Spivak? Was it your basic idea or aim?
Traditionally, feminized work is seen as a pejorative – there’s an expectation of it being somehow negative and not compelling. I am not convinced that there needs to be a correlation between theoretical work and pop culture, but if theory exists as an explanation of the human experience, the relationship cannot be ignored. I did not aim to narrow the gap, but I welcome that as a side effect.
Do you think humor can help spread ideas on important social issues and raise awareness (also concerning feminist issues)?
Absolutely. Humor alleviates a lot of the stress and fatigue often involved with social movements, but also gives balance to an argument. It’s important to have fun with it, rather than make fun of it, to not take yourself too seriously or realize you are part of a larger contingent.
How do you think about feminism and internet, web 2.0, social media? There are even voices saying that the fourth wave of feminism is connected to the age of internet, online organizing and communities. How do you think your blog adds to that phenomenon? On the other hand, internet is still not available for a lot of people in the world and there are huge inequalities in internet penetration as well.
I am skeptical of the internet as an equalizer – in every part of the world, there is still a great amount of privilege associated with having access to computers, libraries and information in general. The internet can be a great tool for marginalized people, but it is not always the most effective. I am also skeptical of the online organizing; I often fail to see how the effectiveness of online organizing translates in the real world. The positive aspect of feminism in relation to its reach on the internet is the ability to form community; a lot of strong bonds stem from finding like-minded people. When you live in a place where feminism is not prevalent, it’s important to find people to inspire or support you.
You mention on the blog that there is a relationship born out of the blog, as someone used the texts to pick up a girl. Do you know any similar stories?
It was actually two men; a reader saw a man flipping through a theoretical book (I believe it was Spivak?) at a bookstore, approached him by quoting a post about Spivak from FRG, and the rest is history.
What is your research interest at Women’s and Gender Studies? I have read that you study intersections of race, gender and class, but could you tell me something more about your field of interest, thesis topic?
I’m quite interested in intersectional theory; I am currently working on a project that addresses the negative impact of the motherhood narrative in the U.S. American culture is steeped in illusion, and I think one of the largest illusions we support is the narrative of motherhood. The U.S. cultural ideal of motherhood (white, middle-class, has a choice to work or stay at home) doesn’t seem to match the lived experiences of motherhood (multi-racial, various class issues, access to education, non-wealthy), and certainly does not acknowledge mothers in other cultures and countries. I’m generally interested in racism and sexism as a form of folklore, and hope to spend more time with it in a doctoral program.
Would you like to write about the success of FRG from an academic angle?
Not necessarily, though I’m sure I’ll have to at one point. Part of the fun for me is pointing out the flaws of academia – it is a space that takes itself VERY seriously, often to a fault. I’m not convinced that academics are capable of laughing at themselves so severely.
Which book has had the deepest impact on you and how you think about women and feminism?
bell hooks “Feminist Theory from Margin to Center” changed my life. She was the first person I read to ever put into context my feelings about the racial exclusion in the feminist movement.
If you could go back in time and choose another celebrity for your tumblelog who would that be and why? Are you thinking of starting a new blog some time?
I truly cannot think of another male celebrity who would comfortably fit in!
(Photos: feministryangosling.tumblr.com)
