November 25-én volt a Nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja és ennek apropóján a Néma Tanúk felvonulás: a civilek lesújtó statisztikákat idézve emlékeztek meg az áldozatokra – miközben az Emberi Erőforrások Minisztériuma elégedett hangú közleményben nyugtatgatta a közvéleményt és mindenkit biztosított arról, hogy a „kormány kiemelten kezeli a nők védelmét”. A családon belüli erőszakkal foglalkozó szervezetek szerint a csúsztatásokkal teli közlemény figyelmen kívül hagyja az adatokat, valótlanságokat állít és a problémát bagatellizálva azt sugallja, hogy a nők „már megint hisztiznek”.
Nőjogi szervezetekkel együtt a NANE idén is megrendezte a Néma Tanúk felvonulást, amely minden évben a 16 akciónap nyitóeseményeként a párkapcsolati erőszak halálos áldozatainak állít emléket. Nagyjából kétszáz-háromszáz ember tartotta fontosnak, hogy eljöjjön és az áldozatokat jelképező bábukkal végigvonuljon a városon a Toldi mozitól a Blaha Lujza térre.
Fotó: Zina Mihailova
Miközben a civilek vonultak, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) kiadott egy közleményt, amelyben kifejti, hogy Magyarországon minden a legnagyobb rendben van, a családon belüli erőszak áldozatainak jól működő intézményrendszer áll rendelkezésére, a kormány pedig bevonja a civileket a családon belüli erőszakkal kapcsolatos jogalkotásba. A NANE, a Patent, a MONA, a Női Érdek és a Nők Lázadása azt tervezi, hogy közös sajtóközleményben válaszol az EMMI által leírtakra.
Intézményrendszer = menekülés?
„Hazánk az erőszak áldozatául esett nők védelmére egyedi, állami támogatással működő intézményrendszert hozott létre. Ennek keretében működik többek között a krízisközpontok hálózata és az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat, amely a nap 24 órájában ingyenesen hívható az ország minden pontjáról. 2011-ben sor került a krízisellátó rendszer átalakítására. A kormányváltás óta a korábbi 10 mellett 4 új központ nyílt” – írja az EMMI közleménye. Ezt az intézményrendszert az előző kormány alatt hozták létre, fénykorában is csak maximum 100 személy befogadására volt alkalmas, és már akkor is sűrűn előfordult, hogy a szintén az előző kormány alatt létrehozott, kétségkívül „bárhonnan hívható” állami segély-telefonszolgálat egyáltalán sehol sem tudta elhelyezni a menekülőket. A téma szakértői, a családon belüli erőszak áldozataival egy segélyvonalon is kapcsolatot tartó NANE szerint a helyzet azóta csak rosszabbodott: 2010 óta a helyek száma csak csökkent, jelenleg körülbelül 40 krízisférőhely van, ezzel legfeljebb 30-40 napig nyújtanak szállást a bántalmazás elől menekülő nőknek. „Rehabilitációt, szakszerű segítséget ennyi idő alatt elképzelni sem lehet” – vélik a civil szervezetek. Az is más megvilágításba helyezi a kormány elégedettségét, hogy Magyarországon az Európa Tanács ajánlása szerint 1000 férőhelynek kellene lennie.
„Ha ilyen tökéletes intézményrendszer létezik, akkor hogyan lehet, hogy a családon belüli vagy párkapcsolati erőszak következtében mégis meghal évente 70 magyar nő? Vagyis arányaiban négyszer annyi, mint a valódi intézményrendszerrel rendelkező európai országokban – teszik fel a kérdést a civil szervezetek.
„Hamisság az is, hogy a bajbajutottak ugyan tényleg bárhonnan hívhatják a telefonvonalat, ám az a legtöbb esetben nem tud nekik semmit mondani a fentiek miatt. Nem beszélve arról, hogy az nem intézményrendszer, hogy a bántalmazottak elmenekülnek” – mondja dr. Wirth Judit, a NANE munkatársa. Azzal, hogy az EMMI az intézményrendszerrel kapcsolatban pusztán a krízisellátást említi, azt sugallja, hogy a bántalmazottnak kell menekülni, ahelyett, hogy a bántalmazó felelősségre vonására helyezné a hangsúlyt és egyértelművé tenné, nem „bajbajutott nőkről” van szó, hanem olyan magyar állampolgárokról, akik a partnerük, házastársuk által elkövetett sorozatos bűncselekmények áldozatai, saját otthonukban. Ezeket a cselekményeket a jogalkotó nem hajlandó bűncselekménynek nyilvánítani, pedig valójában azok. Az intézményrendszernek nem csak azt kell biztosítani, hogy aki el akar menekülni, az el tudjon, hanem azt is, hogy ne a bántalmazottnak legyen muszáj a saját otthonából elmenekülnie a bűncselekményeket elkövető személy elől. „Ez nem a nők védelme, hanem arcul csapása” – véli Wirth Judit. A szervezetek szerint a jól működő intézményrendszer azt jelentené, hogy a bántalmazottakat nemcsak menekülés után, hanem már azelőtt is komplex ellátás és támogatás fogadná – ingyen, mindenki által mindenhonnan elérhetően.
(Kevésbé jó minőségű videó a felvonulásról)
Nyílt nap civilekkel - civilek nélkül
„Októberben elkezdte munkáját a kapcsolati erőszak kodifikációjával foglalkozó, civil szakértőkkel kibővített munkacsoport a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban” – folytatódik az EMMI-közlemény. Ezt a bizottságot civil nyomásra ugyan valóban létrehozták, a szervezetek szerint azonban javaslataikat nem vették komolyan.
A civilek bevonásának komolytalanságát illusztrálja a következő történet is. „Az Országgyűlés Emberi Jogi, Kisebbségi, Civil- és Vallásügyi Bizottsága az Alkotmányügyi, Igazságügyi és Ügyrendi Bizottságával együttműködve a civil szervezetek bevonásával a nők elleni erőszak témában parlamenti nyílt napot kezdeményezett november 29-ére” - olvasható az EMMI-sajtóanyagban. Erről a rendezvényről a témával közel húsz éve foglalkozó civil szervezetek mindössze két nappal a rendezvény előtt kaptak értesítést – és meghívást, hogy csatlakozzanak meghívott hallgatóságként. A legérdekesebb pedig az egészben az, hogy pontosan erre a (mai) napra a NANE és a Patent egy nagyszabású, egész napos konferenciát szervezett, amelyre a meghívót a minisztérium illetékeseinek már három héttel ezelőtt elküldték. Így a civilek bevonásával tartott nyílt napra maguk a civilek valószínűleg csak osztódás után lettek volna képesek jelen lenni.
(A posztot remélhetőleg folytatom majd az aktualitásokkal: beszámolok mindkét mai eseményről)
